Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Nem csak gólokban Gazdag

dr. Szász Adrián
|
Budapest Honvéd FC
|
2021.03.30.
|
Ahogy felugatott a kutyája az interjú vége felé a háttérben, egyből beugrott, hogy az eb is biztosan Gazdinak hívná, ha tudna beszélni. Merthogy ez Gazdag Dániel beceneve a csapatban is, amelyben egész eddigi felnőtt pályafutását töltötte. Akár a Budapest Honvéd rekordere is lehetne a 25 éves középpályás – időnként csatár –, ha így folytatná, mert 2015 óta egyetlen szezonban sem játszott 30 tétmeccsnél kevesebbet Puskás Ferenc egykori klubjában. Más kérdés, hogy ha külföldön is szeretné kipróbálni magát – amire a teljesítménye alapján lehet is esélye –, akkor előbb-utóbb megszakad a kispesti sorozat. Tavasszal persze még az NB I-ben tartaná a piros-feketéket, tapadna tovább a góllövőlista élmezőnyére, és jó esetben pályára lépne a nyári Európa-bajnokságon. Mi is szívesen látnánk ott (is) a fineszes megoldásait, amiket részben a szabolcsi futballpályákon tanult…

 

[token global site-name]Út a Bozsik-tornától a Bozsik Stadionig
 
– Utólag is boldog születésnapot! – nyitom a beszélgetést az MTK elleni 3-2-es Honvéd-győzelem másnapján, amelyből az ünnepelt természetesen góllal vette ki a részét.
– Köszönöm, bár nagy ünneplésre nyilván nem volt idő. Ritka, hogy az ember pont a születésnapján meccset játsszon, idén így alakult. Ilyenkor viszek be a csapatnak sütit, ezzel nagyjából le van tudva a dolog, meg persze otthon felköszönt a család. Ja, és persze gólt is rúgtam, hogy minden oké legyen!
– Tavaly jártam a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Petneházán, ahol a helyiek egyből arról érdeklődtek, amint megtudták, hogy sportújságíró vagyok, hogy ismerem-e „a” Gazdag Danit…
– Valóban petneházi gyerek vagyok, s amennyire a helyiek büszkék rám, én is annyira büszke vagyok arra, hogy onnan származom! Érzékelem is, amikor hazamegyek, hogy mindenki nagyon figyel rám.
– Tipikus szabolcsi srác vagy?
– Amikor felkerültem Budapestre, abszolút észre lehetett venni még a beszédemen is, hogy honnan jöttem. Mára ez változott, már egy kicsit másképp ejtem a szavakat. Remélem, hogy jó embernek tartanak a csapattársaim és a barátaim, mert a szabolcsiak alapvetően jóindulatú, jó emberek.
– Hány évesen kezdtél el focizni?
– Hatéves koromban Petneházán az iskolai csapatban, onnan kerültem Nyíregyházára. Egy Bozsik Tornán kiszúrtak, megkeresték a szüleimet, hogy a Nyírsulinál folytathatnám. A közvetlen családom nem sportolt, de kezdettől fogva támogattak, hordtak edzésre, eleinte hetente háromszor, majd minden nap. A nagybátyám, apukám öccse focizott NB III-as szinten, a bátyám pedig hobbiszinten.
– Hogyan kerültél a kispesti Magyar Futball Akadémiára?
– Volt egy idősebb srác, aki felkerült Nyíregyházáról a Honvédba, ő beajánlott a szakmai vezetőknek. Megnéztek, meghívtak néhány napra, hogy el tudjam dönteni, tetszene-e az Akadémia. Jól ment a játék, tetszett is a közeg, így 14 évesen felköltöztem, és a nyolcadik osztályt már Pesten fejeztem be. A fővárosba még csatárként érkeztem, az akadémiai évek során kerültem vissza a középpályára.
– Akkor megvan, honnan a gólérzékenységed olyankor is, amikor középen játszol. Igaz, mostanában megint bevetnek elöl is. Melyik posztodban mit szeretsz?
– Ha elöl számítanak rám, élvezem, hogy sokat érkezhetek a kapu elé, helyzetbe kerülök, gólokat lövök, amit persze ki ne élvezne, ez a csatárposzt szépsége. Viszont egy erősebb ellenféllel szemben a középpályán többet találkozom a labdával, részt vehetek a játék irányításában, abban meg az a jó.
– Azt, hogy már a korosztályos válogatottaknál nagy tehetségként kezeltek, te hogyan kezelted?
 – Végigjártam az utánpótlás-válogatottakat, jöttek is a pozitív visszajelzések, de szerintem sosem „szálltam el”. Nyilván, ha valakinek fiatalon jól megy egy adott sportágban, megvan az a veszély, hogy elrugaszkodik a földtől, ráadásul mi klubszinten is mindent megnyertünk, és ott is kulcsember voltam. De ha esetleg a játékos nem, az edzők az Akadémián akkor is nagyon jól kezelték mindezt.
 
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 9/3-as számában olvasható.
Még nincs értékelve
Archívum