Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Német csarnok, ír kávé, magyar sikerek

dr. Szász Adrián
|
PS-archív
|
2021.03.01.
|
Rovatunkban a magyar sport karakteres egyéniségeinek egy-egy olyan – izgalmas, hihetetlen, vicces vagy épp megható – történetét elevenítjük fel, amelyre akkor is sokan felkapták volna a fejüket, ha a sztorit az érintett valóban a szállóige szerinti „klubban” meséli el. Ezúttal Szabó Bencével, Szöul és Barcelona olimpiai bajnok kardvívójával idézünk fel pár boldog szép napot…

 

[token global site-name]– A kilencvenes évek elején tartottak vívásban úgynevezett „Hét nemzet” versenyeit, ezek kétnapos nemzetközi csapattalálkozók voltak – vág mindjárt a közepébe az Újpest egykori világklasszisa. – Az esseni világbajnokság évében, 1993-ban is szerveztek ilyet Bonnban, az előző vb első hat helyezettje vett részt rajta, a rendező németek A és B csapatot is indítottak, így jött ki a hét induló. Mindenki mindenkivel megküzdött. Én pont egy betegségből lábadozva mentem ki a csapattal, vívtuk sorra a meccseket, de nekem rettentő gyengén ment. Mindig nyertünk, mert a többiek – Abay Peti, Boros Gyuri, Köves Csaba – nagy formában voltak, de én mindig csak egy-két győzelmet tudtam behúzni, holott „vezérbikaként” hármat-négyet kellett volna. A döntőben az ugyancsak veretlen németekkel kerültünk össze, az első helyért ünnepélyes keretek közt, telt ház előtt harcolhattunk. Mondom a jó barátomnak, Abay Petinek, „Figyelj, mi a fenét csináljak, olyan tompa vagyok, sz.rul ment végig!”. Akkor ugrott be, hogy hallottuk az öttusázóktól, hogy annak idején egyszer-kétszer ittak valami alkoholt, ami segített. De Móna Pista azt is mondta, hogy nagyon fontos az időzítés… Mert ha valaki jól elkapja, mikor és mennyit, az nagyon tud segíteni, de ha rosszkor adagolod vagy túliszod magad, nem fogod eltalálni a tűzfalat sem. Na, én akkor a döntő előtt becsaptam egy ír kávét, plusz még egy whiskyt is kértem hozzá, biztos, ami biztos. Nagyjából az ő elmondása alapján próbáltam időzíteni, mert egy darabig felvisz az alkohol, utána leépít. S mi történt? Sziporkázva agyonvertem mind a négy németet a döntőben! De az élet milyen? Végül kikaptunk, mert akkor meg a többieknek nem ment… Akkoriban még nyilván nem nézték doppingvizsgálaton a piát, úgyhogy egyszer bekockáztattam, jól sült el. De többször nem mertem, mert volt olyan csapattársam, aki megpróbálta, ám elmérte magát, és nagyon leégett. Úgy döntöttem, nem fogok kísérletezgetni, örültem neki, hogy egyszer sikerült, de nem vált a szokásommá, ezt is abbahagytam a „csúcson”.
 
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 9/2-es számában olvasható.
Még nincs értékelve
Archívum