Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Nincs határ, csak álomhatár

Ekler Luca egyszerre sír és nevet, de leginkább mosolyog
dr. Szász Adrián
|
archív
|
2020.04.22.
|
„Mindannyian egy kicsit nagykövetek vagyunk” – tartja sporttársairól Ekler Luca, a 2019-es év női parasportolója, paraatlétája, egyetemi sportolója és vasi embere. A felsorolt címeket tavaly mind elnyerte a TFSE 21 éves szombathelyi atlétája, amellett, hogy távolugrásban világcsúcstartó, világbajnok és (már korábban, 2018-ban) Európa-bajnok lett. 100 és 200 méteres síkfutásban is gyűjti az érmeket, az Év Sportolója Gálán ráadásul nagyon szép beszédet mondott. Tartott már érzékenyítő, motivációs előadásokat az életéről, a pályafutásáról, talán innen a rutin, és az, hogy nem látszott rajta az izgalom, noha ennyi ember előtt még sosem beszélt, vallja be.

 

[token global site-name]A rossz és a cserébe kapott jó
 
– Nemcsak a színpadon, versenyzés közben is felszabadultnak tűnsz: élvezed, amit csinálsz?
– Nagyon! – nyit egy jókedvű felkiáltással az ifjú sportolónő. – Örülök persze a szép eredményeknek, de az a legjobb az egészben, hogy amikor a pályán a következő ugrásomra készülök, mindig el tudok mosolyodni azon, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. És ezért rendkívül hálás vagyok a sorsnak!
– Edzeni is ennyire szeretsz?
– Mióta tudom, hogy azt a munkát ezekbe a versenyekbe fektetem bele, igen. Sikerek nélkül nehezebb volna, de már tudatosan lebegnek a szemem előtt edzésen is a céljaim. Pár hónapja együtt dolgozom egy sportpszichológussal, azóta a hétköznapi dolgokhoz is tudatosabban állok hozzá.
– A gálán a beszédedben Szikora Gyula idén elhunyt edző-testnevelőtől idéztél. Miért pont tőle?
– Mert amikor bekerültem a válogatott paraatléták közé, ő volt az első edzőm, aki nemzetközi versenyen kísért. Azt mondta, sok mindent látok majd, amin egyszerre fogok tudni sírni és nevetni, de ha nagy dolgokat érek el, sose felejtsem el, honnan indultam. Azóta minden hónapban egyszer felvillan egy kis emlékeztető a telefonomon erről, és elgondolkodom, miken mentem keresztül…
– Miken, és – honnan indultál?
– Sportos családból, a bénulásom előtt versenyszerűen teniszeztem. 2009 őszén, tízévesen azonban egy edzésen rosszul lettem, és stroke-tól lebénult a bal oldalam, így abba kellett hagynom. Másfél hónapot töltöttem kórházban, fizioterápiás, gyógytornás kezelésekkel sikerült helyreállítani a legtöbb mozgásfunkciómat, a maradványtünetek szerencsére nehezen észrevehetők a végtagjaimon.
– Ma, több mint tíz év távlatából hogyan gondolsz vissza a nehéz időszakra?
– Azt hiszem, eljutottam már addig, hogy ez az egész a részemmé vált. Nem egy vidám emlék, de annyi minden jó váltotta fel azóta, hogy a cserébe kapott élmények megerősítettek. Igaz, már tízévesen sem volt kérdés számomra, hogy fel fogok épülni. Sosem voltam egyedül a kórházban, a család, a barátok folyamatosan mellettem álltak. Az orvosok egy év után mondták, hogy szabad vagyok, azaz újra sportolhatok. Próbálkoztam röplabdával, focival, tornával, tenisszel is újra, míg édesapám le nem vitt egy atlétikaedzésre. Ott ragadtam, és minden azt mutatja, ez jó döntés volt.
– A hétköznapi életviteledben gátol még a 2009-ből visszamaradt sérülés? 
– Csak minimálisan, például nem tudok két poharat egyszerre elvinni a kezemben, vagy nehezebben tudom összefogni a  hajam, esetleg bekötni a cipőfűzőm. Apróságok, amik, ha rossz kedvem van, felbosszantanak, de hálaistennek már inkább nevetni tudok rajtuk. Emiatt a sérülés miatt kaptam később parasportoló besorolást, holott egészen 2018-ig az épek között versenyeztem, sőt versenyzek továbbra is, mert a parasportolóknak kevés felkészülési versenyt szerveznek, és ezt így pótoljuk.
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 8/4-es számában olvasható.
 
Még nincs értékelve
Archívum