Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Női utazó sportnagykövetünk – Babos Tímea

Csisztu Zsuzsa
|
Vojcehovszkij Richárd
|
2018.06.21.
|
A kétszer huszonhárom kilós bőrönd csordultig van, amikor feladja a repülőre. Az ember azt hinné, csak a popsztárok luxusa, hogy a kedvenc farmerükből öt egyformát utaztatnak akár pár napra is, hogy közben a szivárvány minden árnyalatában ott sorakozzanak a trendi világmárkás árucikkek az amúgy is drága táskák mélyén.

 

[token global site-name]Tény, hogy ma már minőségi dolgokkal van tele főhősünk két bőröndje is, pedig messze nem popsztár. Viszont fényesen ragyogó csillag ő is, méghozzá a nemzetközi teniszvilág egén, aki olyankor csomagol ekkora tételben, ha mondjuk, egy hathetes távol-keleti versenysorozatra indul. Ma már neki is akad olyasvalami, amelyből valóban öt egyforma is vele utazik, ráadásul nem öt darab, hanem öt pár. Nem csoda, hiszen a világelithez tartozó igazi női sportnagykövetünk, a páros világbajnok és párosban Grand Slam-győztes, Babos Tímea ma már igazán nagyban játszik. 
 
A cipő és az ütő a lényeg
 
„Négy-öt pár teniszcipőt viszek ezekre a sorozatokra magammal, és azokból egy sem jön haza – kezdi rögtön egy számomra meghökkentő adattal Timi, hogy eszembe juttassa azt az ócska poént, hogy inkább etetnélek, mint cipőket vennék neked. Időközben persze kiderül, hogy nem az ő járását kell okolni a gyors cipőkopásért. Nem is arról van szó, hogy az aktuális szerződött világmárka szándékosan silány minőségben dobná piacra azokat, hogy minél hamarabb le kelljen cserélni őket – az afféle gyorsfogyasztói társadalom elvén. –Ez a hetedik közös tervünk a FILA-val, és nézd, ez most még gyönyörű és új, de egy hét múlva már lyukas lesz. Éppen Szingapúrban voltam, amikor aláírtam velük, és körülbelül másfél naponta érkezett egy új cipő, ami még mindig nem volt jó – miközben nyilván látja rajtam a tanácstalanságot, magyarázva így folytatja: – Itt hátul megemeltük, itt elöl megszélesítettük, és alapvetően meg is kellett erősítenünk, hogy az igényeimnek megfeleljen – nagyon kétkedő arckifejezésem lehet, mert a kaptafát csak-csak értem, de hogy itt most egy Babos Tímea-cipőt fogok a kezemben? – Hú, ebbe az érzésbe most egy kicsit beleborzongtam, mert valahogy nekem most áll össze a kép, hogy melyek a VILÁGSZTÁRSÁG apróbb, messzebbről nézve talán csekélységnek tűnő, de nagyon fontos elemei. Igen, egy lábra gyártott cipő, amelyből valaki ötöt is elhasznál pár hét alatt, hiszen akkora terhelést kapnak ezek a lábbelik az óriási leadott teljesítmény nyomán – amit persze elégedetten konstatál a világmárka képviselője! –, huh, ez igen. – Jelentős a különbség egyébként a pályán, és amikor belelépek, azt szeretem, hogy nem érzem, hogy új van rajtam – összegzi ennek a minisztorinak a lényegét, és végül nekem is összeáll a kép, hogy min is van a hangsúly. Vagyis hogy ezen a szinten a nüánszok valóban ennyit számítanak, hiszen meccsek dőlhetnek el rajta. – A cipő és az ütő a lényeg, a többi nem számít igazán.” 
 
Pedig azt gondolnám, hogy egy nőnél ennek is van jelentősége, de már ki is bontja ezt a dolgot azzal, hogy „egy alapvető trendet kell követnie a teniszruháknak világszinten, ami igazodik a nagy divatházakéhoz. Már most ismerem a jövő évi kollekciómat, és tudom, hogy jövőre, a Roland Garroson halványzöldben fogok játszani. Azért nem meglepő, hogy mindegyik nagy márka olykor ugyanazzal a színnel jön elő, mert mind a nemzetközi trendet követi. Amibe engedik, hogy beleszóljak valamelyest, az a fazon, vagyis a lapockákat szabadon hagyó tank topokat és az A vonalú szoknyákat kedvelem inkább. De itt is az a fontos, hogy ne legyen nehéz az anyag, mert ha beleizzadsz, azt nem jó magadon cipelni.”
Ahogy a gyönyörű, napsárga – persze nem hivatalosan teniszpályára, csak inkább egy divatanyaghoz készült – teniszszoknyácskájában és kosztümkabátjában elindul a Budai Teniszcentrum salakos pályája felé, a frissen kicsomagolt, szintén „Babos Tímea-ütőt” is szemügyre vesszük. „Ő is körülbelül egy hónapig fog kiszolgálni engem, utána vége – cuppant egy hatalmas puszit a még új illatú játékszerre. – Na jó, talán végigjátszom vele a salakszezont. Háromszázöt gramm a súlya pontosan, ez átlagos, de én még rakatok öt grammot a tetejére, ez speciális igény – mondja, de mielőtt megkérdezhetném, hogy az az öt gramm éppen mire kell, már folytatja is –, ettől fejnehéz lesz, és sokkal jobban elindul róla a labda, amikor megütöm – mosolyodik el azzal az emblematikus és kissé huncut mosolyával, amelyet a pályán is igen sokszor megvillant, és amelytől olyan szerethetően jó kedélyű játékos, amióta csak ismerem. Amit mesél, az már tudomány: olyan boszorkánykonyha, amelybe a hétköznapi kocateniszező nem láthat bele, mert ilyen részletekre nincs is szüksége. – Nyilván csak az ütőre és a húrozásra van ráhatásunk, sajnos a labda mindig attól függően változik, hogy ki a szponzor, és van olyan is, amelyiket nagyon nem szeretek, de ez van, ezzel kell főzni.”
Még nincs értékelve
Archívum