Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Nyomás nélkül – nyomás előre!

Lőrincz Tamás világbajnok apuka a gyermekeiből merít erőt, az útja másoknak is példa lehet
dr. Szász Adrián
|
ifj. Nagy György
|
2019.12.17.
|
Lőrincz Tamás birkózó élete első felnőtt világversenyén – 19 évesen – mindjárt Európa-bajnok lett. Ennek már 13 esztendeje, s közben a világversenyeken szerzett érmei száma is 13-ra nőtt, amivel magyar rekorder. A 33. születésnapját karácsony előtt négy nappal már világbajnokként és kétgyermekes apukaként ünnepli. Októberben megszületett ugyanis Dóri lánya után Marci fia, párjától, Szabó Emesétől, aki ugyancsak birkózásban Európa-bajnoki ezüstéremig jutott, mielőtt feleség és anya lett. Azt meg már csak a rend kedvéért tesszük hozzá, hogy Tamás öccse, Viktor is Európa-bajnok birkózó, s most mindkét fivér kvótával a zsebében készül a tokiói olimpiára…

 

[token global site-name]– Megkezdtük a hathetes alapozást, de most még jól – vágja rá Tamás a „hogy vagy?” kérdésre. – Majd az edzőtáborok, a két hét Mátraháza meg az egy hét Tata után kérdezd meg újra!
 
És akkor Pali bácsi bekopogott
 
– Edzőtáborból a birkózóknál sosem volt hiány…
– Kevesen vagyunk, és nem tudnánk felvenni a versenyt a világgal, ha nem edzenénk ennyit így, központosítva. El sem tudom képzelni, milyen lehet más sportolóknak, akik reggel felkelnek otthon, délelőtt edzenek, hazamennek ebédelni, satöbbi. Ez nálunk kivitelezhetetlen. Pedig most még jó is a helyzet, sok ügyes juniorunk van. Remek döntés volt bevezetni az U23-as korosztályt, így sok versenyzőt meg tud tartani a magyar birkózás, akiket eddig nem tudott, mert felnőtt válogatottak rögtön nem lettek, és a munka miatt a többség abbahagyta. Egy oroszhoz vagy iránihoz képest persze így is rettentő szűk a keret, de az eredményességünk a sok edzőtábornak is köszönhető.
 
– Ha nem táboroztok, akkor is ingázol Cegléd és Budapest között. Két gyermek mellett hogy bírod? 
– Már eggyel sem volt könnyű, kettővel még nehezebb. Főleg a feleségemnek. De átbeszéltük, hogy ezt az olimpiát még vállalom, a második kicsivel pedig nem akartunk várni. Most mindenki áldozatot hoz. A nagyszülők is segítenek, igaz, anyukám is Pesten szakács, úgyhogy ő is feljár minden hajnalban, a fater meg mozdonyvezető sok műszakban. Emese szülei pedig kiskunfélegyháziak.
 
– Most már maradtok is Cegléden?
– Két éve tervezzük az építkezést, valószínűleg igen. Úgy sejtem, az aktív karrierem után is Pesten találom majd meg a számításomat, de nem szeretnék a fővárosban élni. 15 éve hétközben itt vagyok, de mindig egy szép családi ház volt a vágyam, ami vidéken reálisabb. És ott van közel a család is.
 
– Tényleg azért vittek le anno birkózni, mert rossz gyerek voltál?
– Á, csak eleven. És volt a családban korábban birkózó, ezért választhatták ezt a szüleim. Az első pár alkalom nagyon nem tetszett, inkább karatézni meg focizni akartam. Bár ha odavisznek, akkor meg birkózni akartam volna. Viszont hamar értek sikerélmények, ami jól hat egy gyerekre.
 
– Kik voltak a nevelőedzőid, kiknek köszönhetjük a sok-sok érmedet?
– Papp Ferenc és Attila egy testvérpár, velük dolgoztam a legtöbbet. András Lajosnál kezdtem, majd klubszakadás volt Cegléden, tízévesen pár hónapra abba is hagytam. Aztán Fábián Pali bácsi, a ceglédi birkózás nagy életben tartója egyszer csak bejött az általános iskolába, bekopogott a tantermünkbe, és kikért óráról. „Szeretném, ha visszajönnél”, mondta.  A toborzón, amire lehívott, rengeteg gyerek volt. Gyorsan kiderült, hogy nem vagyok már kezdő, és megtetszett a két fiatal edző mentalitása. Közvetlenek voltak, de szigorúak. 14 évesen az ő kezeik közül kerültem fel Pestre, a Mr. Tus Birkózó Sportiskolába, amit Bacsa Ferenc vezetett, Struhács György és Takács Ferenc vitték a kötöttfogást. Ők elkísértek a londoni olimpiáig, bizalmi kapcsolat alakult ki köztünk. A Cegléden kapott jó alapokat még magasabb szintre emelték. Aztán Repka Attilával is dolgoztam, ma pedig Sike Andrással és Módos Petivel, aki száz éve a szobatársam, együtt jártuk ki a sulit. Ő nagyon ügyes ebben is, bár tudtam, hogy fanatikus, a birkózás betege, de nem gondoltam, hogy ennyire megtalálja a hangot a fiatalokkal. És persze imádja azt, amit csinál.
 
– Még egy név: Hegedű Csabáé…
– Ja, hát, ha ő nincs, akkor nem is beszélgetnénk ma itt! Az egész Mr. Tus-t ő találta ki és indította el, az ő érdeme az az iskolarendszer, amely lehetővé tette, hogy nagy bajnokok legyünk.
 
– Érdekes az is, hogy Cegléd milyen remek sportolókat, sőt sportoló testvérpárokat indított útnak.
– Czigányék és Jansikék vízilabdában, Ungváriék dzsúdóban… Csak azt tudom, hogy mifelénk magas szinten van a képzés, ami sok mindent meghatároz. A CVSE birkózó-szakosztályának elnöke pedig az a Czigony Tamás, aki az egészet összefogja, és olyan embereket állított mellénk, akik megteremtették a feltételeket. Nekünk nem kellett tizenévesen egy pesti nagy klubba igazolnunk sokadik embernek, ahol esetleg elvesztünk volna, mert bármit elérünk, lett volna még hasonló, egy tucat. A biztos háttér miatt nem kellett azon sem izgulnom, hogy mi lesz, ha kikapok a vébén. Mindig megvolt az emberi és az anyagi biztonság, nem őrlődtünk fel az eredménykényszerben, és minden ígéret teljesült, amire szükségünk volt, azt megkaptuk. Ahogy most a Honvédban is, sőt a két klub közt is remek a kapcsolat.
 
– Benne van a pakliban, hogy egyszer te is edzőként egyengeted majd mások útját?
– Ez is egy lehetőség, és lenne is olyan poszt, ahol szívesen kipróbálnám magam, de nagyon érdekel a háttérmunka is, mégiscsak sportszervezőként végeztem a TF-en. Persze az egy teljesen új kihívás volna. Most Bácsi Peti a szakmai bizottság elnöke, rajta mindig láttuk, hogy van érzéke az ilyesmihez, azt is látom, hogy sok a meló, de jól csinálja, és szerintem élvezi is. Hivatásos katonák is vagyunk, ez is egy plusz lehetőség, de a sportot nem adnám fel érte, csak ha a kettőt össze lehetne valahogy fésülni.
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 7/12-es számában olvasható.
 
Még nincs értékelve
Archívum