Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Otthonról hazatalált

dr. Szász Adrián
|
ifj. Nagy György
|
2019.11.19.
|
Mostanság ünnepelte a 23. születésnapját, de ennek a szerény évmennyiségnek is csak körülbelül a harmadát töltötte Magyarországon. Tízévesen sokan még azt sem tudják pontosan, milyen földrészek vannak a világon, ő meg már három kontinensen is élt… Dél-Afrika, Új-Zéland, Magyarország, Ausztrália, majd ismét Magyarország voltak Szilágyi Dorottya válogatott vízilabdázónk állomáshelyei, miután családja országról országra költözött a vízilabdaedző édesapával. Az édesanya és a nagyobbik lány, Ildikó végül Ausztráliában maradt, Dorottya és Péter pedig hazatért, ma együtt dolgoznak az Egri VK sikereiért. Címlapsztorink főhősnőjét volt tehát miről kérdeznem, s ő nyíltan mesélt is múltja, jelene, sőt még jövője (lehetséges) történéseiről is. Az volt az érzésem, Dorottya a hazafias és a kozmopolita szemlélet éppen ideális egyvelegét képviseli…

 

[token global site-name]– Részben a „skorpiók földjén” nőttél fel, még a csillagjegyed is skorpió. Mégis nehezen tudom elképzelni, hogy veszélyes tulajdonságokkal rendelkeznél…  
– Olvastam a „skorpió-tulajdonságokról”, de nem mind igazak rám. Hogy akkor milyen vagyok? Nagyon céltudatos. Amit el szeretnék érni, azt elérem. Ez tud jó és rossz is lenni: néha átmegy akaratosságba, önfejűségbe. Az viszont jó, hogy kiállok az igazamért, elég türelmes vagyok, és igazán csapatember. Nem kerülöm a konfliktusokat, de nem szeretem a bajt sem, próbálok minél kevesebb embert megbántani, inkább a megoldásokat keresem. És nagyon naiv is vagyok: mindenkiből jót nézek ki, előre senkiről sem ítélkezem, ezt még Ausztráliában tanultam. Nem foglalkoztat, kinek milyen a múltja, amíg nekem nem árt.
 
Szafari, netball, lázadás és kenguruk
 
– Itthon sokakat érdekel, milyen lehet Dél-Afrikában, Új-Zélandon vagy Ausztráliában felcseperedni. Hát még mindháromban egymás után!
– Imádtam külföldön élni, gyönyörű mindegyik ország, csupa jó emlékem van! Dél-Afrikából és Új-Zélandról nyilván kevesebb, de Ausztrália meghatározó, mert ott kamaszodtam, mondhatni ott nőttem fel. Dél-Afrikából az állatokra emlékeztem, arra, hogy szerettem ott lenni, meg a család néhány barátjára. Amikor 2016-ban nem kerültem be az olimpiai keretbe, édesapámmal kiutaztunk, megmutatta, hol laktunk, még szafariztunk is! Ezekből visszajöttek a kiskori emlékek, nagyon élveztem.
 
– Új-Zélandról már medencés emlékeid is lehetnek.
– Ott kezdtem vízilabdázni, és apukám is ott kezdett nőket edzeni, ő lett a nevelőedzőm, ő tanított meg mindenre. Sosem voltam úszó, csak annyira tanultam meg úszni, amennyire egy vízilabdázónak kell. Sok sportot kipróbáltam hobbiszinten, netballoztam például, ami a kosárlabda rokona, de nincs palánk, csak gyűrű. Ez ott és Ausztráliában is a legnépszerűbb női csapatsport, engem is elkísért 13-14 éves koromig. Akkor volt egy csúnya bokasérülésem, és a felépülésem után maradt a vízilabda, ami egy fokkal biztonságosabbnak tűnt… Pedig 6-7 évesen még tornáztam, sőt Ausztráliában műugró is voltam! 
 
– 14 évesen viszont két évre teljesen leálltál a sporttal. Lázadás lehetett?
– Abban az időszakban csak futni jártam, azt sem versenyszerűen. Jött a lázadó korszakom, jobbnak tűnt gimisként a haverokkal lenni, szórakozni, fiatalos dolgokat csinálni. Előtte napi kettőt edzettem, kicsit beleuntam, hiszen kevesen kezdik el hétévesen a vízilabdát. Két évre más utat választottam, de ez a két év nagyon kellett ahhoz, hogy utána újra beleszeressek a sportágba, és meg is becsüljem. Ha nem hagytam volna abba, biztos, hogy nem jutok el tizenhat évesen újra Magyarországra, Mihók Attila hívására a dunaújvárosi csapathoz.
 
– Ő személyesen, az ausztráliai otthonotokban győzött meg a folytatásról. Nálatok otthon is mindig a vízilabda a téma? 
– Nem. Mióta Magyarországon játszom, otthon teljesen tiltott téma lett! Előtte túl sokat beszélgettünk róla, talán ezért is untam rá. Még a nővéremmel együtt kezdtük, aki nagyon tehetséges volt, együtt is hagytuk abba. Vagyis én két héttel utána, mert ő volt a példaképem, ebben is követtem. Aztán azt mondta, ha ő kapta volna a dunaújvárosi ajánlatot, és a helyemben lenne, ő is elfogadná. Úgyhogy neki is része van abban, ahol most tartok.
 
– Jó testvérek vagytok?
– Kamaszként „szörnyű” tesók voltunk (nevet), de most, hogy Ausztráliában él, én pedig Magyarországon, már nagyon becsülöm. Furán hangzik, de talán kellett ehhez a távolság is. Felnézek rá, bizonyos fokig a mai napig a példaképem, pedig már nincs köze a vízilabdához. Másfél év van köztünk, van két lánya: egy négyéves saját és egy nyolcéves a párja előző kapcsolatából. Nyugat-Ausztráliában a legjobb egyetemen készült – ösztöndíjjal – pszichológusnak, de annyira szeretett volna gyereket, hogy nem várta meg a diplomát. A kicsi aztán allergiás lett, így Ildikó elkezdett az egészséges étkezéssel foglalkozni. Influenszerré vált, online boltja van a saját kézműves termékeivel, egy farmon élnek Margaret Riverben. Elkezdtek olyan állatokat is gyűjteni, amelyek utcára kerültek. Elvégzett egy szakot, hogy kis kengurukra vigyázhasson, örökbe fogadni is lehet tőlük. Közben készíti a recepteket a „mindenmentesen” táplálkozóknak. Művészalkat, még fest is! Évente egyszer találkozunk, én haza szoktam menni karácsonyozni, ők kétévente nyáron jönnek Magyarországra.
 
– Úgy fogalmaztál, hogy haza, illetve Magyarországra. Melyik az igazi otthonod?
– Mindkettő az. Ha ott vagyok, onnan ide jövök haza, ha itt, akkor innen oda. De egyre jobban otthon érzem magam itthon. Viszont mindig nagyon anyás voltam, így az anyukám nagyon hiányzik. Az emberek egyébként odakint – az ismeretlenek is – kedvesek, segítőkészek. Talán az időjárástól ilyenek, a naptól én is mindig feltöltődöm. Ha süt, rossz kedvem már nem lehet! Ausztráliában egész évben süt, itthon viszont hat hónap szürkeség van. De szeretek itt élni, és itt is tervezem a jövőmet.
 
– Konkrétan Egerben?
– Mindkét szülőm egri, én is Egerben születtem, és a nagyszülők, unokatestvérek is idevalók. Teljesen egri lány vagyok, Egerben nem lehet olyat mondani, amit ne szeretnék! A Dobó tér egész évben hangulatos, a város tele van fiatalokkal, mindig történik valami, imádom a Szépasszonyvölgyet is. Szerencsés vagyok, hogy van itt női csapat, nem is akármilyen!
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 7/11-es számában olvasható.
 
Még nincs értékelve
Archívum