„Nagyapám sokat dolgozott lóval a földeken, nála szerettem meg az állatokat. Újhartyánban később édesapámék is építettek egy istállót, majd egy tanyát, ahol már mi is tartottunk lovakat” – válaszol a világbajnok a Hogyan kezdődött? kérdésre. Elmondja, hogy Szilágyi Zsolt helyi fogathajtó példáján felbuzdulva már kilencévesen elindult Dabason egy pónis versenyen, és mindjárt tudta: neki ez a sportág való! De mivel a pónihajtás itthon gyerekcipőben járt, később külföldi, főleg németországi versenyeken állt rajthoz, hogy mennyiségben-minőségben erős riválisokra leljen. 2013-ban a póni-egyesfogattal a felnőttek között megnyert világbajnoki címe után úgy döntött, hamarosan nagy lovas fogatra vált. Erre készülve vettek új lovakat, és utaztak ki 2015-ben akkori edzőjével, Dobrovitz Józseffel – akinek fia, a szintén versenyző „Joci” Martin jó barátja – Hollandiába, ahol a tréner bemutatta őt Mieke van Tergouw-nak és Claudio Fumagallinak.

 

 

„A holland fogathajtó világbajnok és az olasz versenyző vállalta, hogy a mestereim lesznek. Ez azért volt fontos, mert a fogathajtás fejlődése gyors ütemben halad a díjhajtás versenyszám erősödése felé, a díjlovaglás pedig odakint jóval magasabb szintű, mint nálunk. Ha fel akarom venni a versenyt a világelittel, olyan helyen kell készülnöm, ahol követik az aktuális trendet” – magyarázza Martin, akinek az élete ezzel megváltozott. Hétközben Magyarországon tanul, ám pénteken reggel repülőre ül, és a hétvégét Hollandiában dolgozza végig az edzőivel és a lovaival. Ezt minden héten (!) megteszi családi támogatással, szponzora nincsen. Lovai is hollandok, a jelenlegi kettesfogatban cserélődő három paripa, Eppie, Dior és Cheron 8, 9, illetve 10 éves; Hollandiában ugyanis a lovaknál minden születési évet más név-kezdőbetű jelöl, ábécérendben.

 

A profi körülmények gyümölcse, hogy Martin a segédhajtójával, Rimarcsik Zsolttal – aki egy ideig edzette is őt gyerekkorában – tavaly a három versenyéből kettőt megnyert. Egyedül a magyar bajnoki döntőn borult fel a maratonhajtás első akadályánál, így az a versenye „nem sokáig tartott”, ahogy önironikusan fogalmaz. Idén a vébé előtt négyből három győzelem volt a mérlege, de megint éppen itthon, a magyar derbin lett csupán harmadik, a sikeres versenyeit mind külföldön futotta. Ezúttal ugyan nem a kocsija borult fel, de szintén a maraton első akadályánál leesett a segédhajtója… Ráadásul a szlovéniai vébé sem volt gondmentes, ha azt vesszük, hogy Lázár Zoltánt a díjhajtás után – szabálytalan fülvédőhasználat miatt – kizárták, így a magyar csapatot Lázár Vilmossal ketten vitték tovább. Nagyot nem hibázhattak, ha csapatéremre is pályáztak. Összejött az arany, sőt Martinnak egyéniben is, de hogy hogyan, arról meséljen ő!

 

A teljes cikk a Presztízs Sport 5/10-es számában olvasható.