Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Téli álom. Nem! Téli rege!

Szurmai János
|
ProfimEdia-Red Dot
|
2018.02.22.
|
Emberek! Aranyérmes a magyar férfi rövidpályás gyorskorcsolya váltó a téli olimpián!

 

[token global site-name]A magyar férfi váltó aranyérmes! A téli olimpián! A magyar téli váltó! Gyorskorcsolya! Rövidpályás!

Aranyérmes!

Aranyérmes, aranyérmes!

Keresni kell a szavakat, mert ilyenre még nem volt példa. Még soha nem nyert Magyarország a téli olimpián aranyat.

Erre tessék – jön ez a négy nagyszerű  sportember Magyarországról és a király kategóriában (mégiscsak váltó!) tökéletes futással úgy elvereik a világot, hogy csak na.

Olimpia csúccsal, persze. Hogy is másként?  Ennek a csapatnak, ennek a győzelemnek  ugyanis stílusa van.  És négy, egyaránt nagyszerű sztárja! Itt van például rögtön Knoch Viktor, aki, ha nem jut ki az olimpiára, vissza is vonult volna. Huszonnyolc évesen. A döntőben aztán egyszerűen fantasztikusan futott! „Amikor beértünk, hirtelen nem tudtam felfogni, hogy megnyertük. Egyszerűen elképesztő!”, mondja majd a befutó után.

Burján Csaba sem találja a szavakat: „Nyolc-kilenc évesen nyitott koripályán kezdtük, most meg itt vagyunk. Hihetetlen.”

Hihetetlen – az bizony! Erre a döntőre kilenc napot kellet várni az előfutam után, ez aztán idegőrlő lehetett mindenkinek. A helyzeten nem segített, hogy közben jöttek a szép helyezések, de valami apróság mindig közbe jött, az annyira vágyott érem elmaradt.

De ami a legfontosabb: fejben sikerült mindent rendbe tenni és rendben tartani. Ez a szakág eszméletlen összpontosítást kíván, a negyvenöt kör tumultuózus váltásai, az előzések, ahogy szinkronban kell lenni a négy embernek, bárki is van a jégen. Elég egyetlen századnyi kihagyás – és vége.

„Az összes egyéni probléma eltűnt a váltóban” – erősíti meg mindezt Liu Shaoang. Aztán hozzá teszi (csapategység..!): „Hihetetlen!”

„Másodikként kaptam  meg a stafétát, de úgy dolgozott bennem az adrenalin, hogy tudtam, ma itt senki nem fog engem megfogni”, avat be az utolsó előzés történetébe bátyja, Sándor.

Az a Sándor, aki a döntő előtti órákban tolt egy sikeres negyeddöntőt, elődöntőt és B-döntőt ötszáz méteren, szóval teljesen kihajtotta magát

… és most mégis  métereken belül az élre állt, s a mindent eldöntő körben már nem engedett a támadásoknak. A vége negyvenöt kör és ötezer méter után úgy két tized ide!

Micsoda két tized!

A Liu fivérek a közösségi médiát amúgy már a döntő előtt is megnyerték (a szemöldökhúzásos kikacsintás maga a tökéletes web2…), erre még rájön, hogy Sándor rögtön barátnőjéhez, a súlyosan sérült Elise Christihez száguldott, aki egy irgalmatlan nagy gipsszel a lábán próbált átvergődni a palánkon, hogy megcsókolhassák egymást… Hollywoodban is tökéletes lenne.

De ne keverjünk ide semmi  mesterkéltet és színházit – ezek a fiúk ugyanis tiszta sportemberek, igaz szívű barátok, különleges csapat.

Bár, ami azt illeti: az utolsó körökben előzni, a fivéremet a második helyen indítani, aki egy utolsó előzéssel hozza az olimpiai aranyat – azért ez nagyon olyan, mint egy álom.

S mivel téli olimpia – téli álom.

De nem, a téli álom olyan lusta dolog, ez a győzelem meg  az össze küzdelmével, kitartásával, hősiességével, drámájával sokkal inkább shakespeare-i.

Akkor pedig nem téli álom – hanem Téli rege!

Még nincs értékelve
Archívum