Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Tűzszekerek – a vízen

avagy vékony jégen, augusztusban
Szurmai László
|
ProfimEdia-Red Dot
|
2016.08.13.
|
Na, szép, úgy néz ki, sikerült vékony jégre keverednem – augusztusban.

 

[token global site-name]Most ugyanis nagyon pontosan kell fogalmaznom, ha el akarom mondani, miért örülök én két ezüstnek, amikor két aranyat vártunk?
 
Azaz, ha őszinték akarunk lenni, akkor egyet, de azt nagyon is reálisan. 
 
Katinka ugyanis 200 háton természetesen már az előfutamokban is elképesztő volt, mint ezen az olimpián mindig, minden méteren. Aztán, a rajt után természetesen rögtön az élre állt és a harmadik fordulónál is ő vezetett – természetesen.
 
Hát ez az! Ne vegyük ezt természetesnek, mert nem az! Ez a mostani ezüst éppen azt mutatja meg, hogy a siker nem természetes, nem magától jön, hanem kizárólag elképesztő erőfeszítések, lemondások és gyötrelmek árán. 
 
Katinka&Shane az elmúlt évek, kívülről valójában elképzelhetetlen energikus munkájával és együttműködésével új távlatokat nyitott meg az úszásban (de lehet, az egész élsportban). Nemhogy olimpiai aranyat nyertek, de egyből hármat! 
 
És hiába mondjuk, hogy így mennyi munka, meg úgy mennyi munka, nekem pont most vált nyilvánvalóvá, hogy gőzünk sincs róla, valójában mennyi munka. Most vált nyilvánvalóvá, amikor hat századdal lemaradt a negyedik aranyról. Nekem ez az ezüst ütötte rá a hitelesítő fémjelet az eddig aranyakra.
 
Láthattuk, hogy az istennő is emberből van!
 
[token global site-name]Vékony jégen az ember végképp ne ugráljon, ezért aztán abba most véletlenül se megyek bele, mi mindent kapott év elején Katinka a (vélt) váltóbeli  (nem) szereplésével kapcsolatban, ami annak fényében végképp extra igazságtalanság, hogy tegnap eszméletlen erőfeszítéssel berángatta a csapatot  a hatodik helyre, ma pedig, kevesebb, mint egy tized hiányzott neki a végén, hanem inkább átkanyarodok a második ezüstre, Cseh Lászlóéra.
 
Azért mondom, hogy hajnalban csak egy aranyat vártunk, mert az övét a 200 pillangó után nem annyira várhattuk – ellenben egy egész ország szerette volna. Szerette volna, mert, ahogy ő eddig élt és sportolt, az alapján úgy érezzük, jár neki. Az igazat megvallva nem is annyira mi akartunk örülni, örültünk már eleget, hanem azt szerettük volna, hogy végre egyszer Cseh Lászlót lássuk boldognak.
 
De azért a szívünk mélyén tudtuk, hogy ez az arany most nem lesz meg.
 
Nem is lett, de lett helyette egy csodálatos ezüst! A Sors úgy rendezte, hogy a végén egy elmondhatatlan csata után hárman álltak a dobogó második fokán.
 
Cseh László, Michael Phelps, Chad Le Clos – a három sportember egy jó évtizeden át hány és hány csatát vívott egymás ellen! Ikonikus alakjai ők az úszásnak – most meg itt állnak, megfogják egymás kezét és úgy lépnek fel a dobogóra. Aztán átkarolják egymás vállát – és úgy mutatják érmeiket a fotósok hadának.
 
Ha most egy filmet néznék, a kép itt áttűnne, majd egy idős férfit látnánk, amint egy megfakult fotót vesz a kezébe, és miközben nézegeti, lassan kigördül egy könnycsepp a szeméből.
 
A képen három fiatalember átkarolja egymás vállát, nyakukban a frissen megszerzett éremmel, mosolyognak, boldogok, mert ebben a pillanatban övék a világ. A néző persze rögtön tudná, hogy ő volt anno az egyike a hősöknek, és elmosolyodna csendesen, mert megérezné, hogy abban a percben az a fiatalember valójában milyen boldog volt.
 
Cseh László, a Bajnok. Rá mostantól a jövőben már mindig így emlékezünk.
 
Még nincs értékelve
Archívum