Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Új generáció

Kovács
|
ProfimEdia-Red Dot
|
2017.04.18.
|
Ezek a mai fiatalok! Bezzeg az én időmben! – gyerekként állandóan ezt hallgattuk, és határozottan állítottuk, felnőttként mi biztosan nem fogunk hátrafelé mutogatni. Aztán tessék, megértük, hogy már az utánunk következő élvonal is joggal kritizálja a feltörekvő ifjúságot. Ami apáinknak Albert és Bene volt, az nekünk Nyilasi és Törőcsik, fiainknak Gera Zoli és Dzsudzsák Balázs, és az unokáink is biztosan találnak maguknak korszakos „zseniket”, akik miatt érdemes lesz meccsre járniuk, akikre példaképként nézhetnek. Minden időszaknak és kornak megvannak az aktuális sztárjai, és valószínűleg mindenki joggal érzi úgy, hogy az ő idejében jobb volt az élet, a foci, a sport, egyszóval: minden. Nézőpont kérdése, hogy milyen nagynak látjuk a különbséget, de hogy megváltoztak a dolgok, az egészen biztos.

 

[token global site-name]Még mindig az olimpia számít

 

Ne legyünk farizeusok, nekünk sem kizárólag a mozgás öröme jelent meg a szemünk előtt, amikor az élsportot választottuk, hiszen az utazás lehetősége már önmagában is hatalmas vonzerőt jelentett. Ma már a gyerekek életében más célt szolgál a sport, mint az apáinkéban vagy a mi életünkben. Nekünk szórakozást, közösségi élményt, hobbit, természetes életformát jelentett; az hogy sportoltunk, életünk természetes velejárója volt. Nem karriert akartunk építeni, nem mesés pénzdíjakról, fizetésekről, szponzori támogatásokról álmodoztunk, hanem egyszerűen „csak” imádtuk a fizikai erőpróbát, a megméretés lehetőségét. Valóban más volt minden, más célok lebegtek az emberek szemei előtt, és a sportot is másként kezelték mind a szurkolók, mind pedig a politika. Az „átkosban” szinte hidegháborús fegyverként, a Nyugat elleni propaganda talán egyetlen hatásos eszközeként építették, ahol csak az eredmény számított. Hogy milyen áron, az részletkérdés volt.

Aztán jött a rendszerváltás, ami a gazdasági és a közéletben hellyel-közzel megvalósult, de a sportban még korántsem. A magyar élsportban fennmaradt az őrületes hajsza az olimpiai érmekért, pontokért, továbbra is a statisztika a legfontosabb, hiszen a jövőbeni támogatás mértéke, szinte kizárólag ettől függ, egy sportág jelenét és jövőjét szinte kizárólag az olimpiai eredményessége határozza meg. Tesszük mindezt egy olyan nemzetközi környezetben, amelyikben a mi lehetőségeinkhez képest nagyságrenddel rendezettebb és felszereltebb, szakmailag képzettebb országok igyekeznek versenyezni. Nincs szükség a felesleges erőlködésre, mégis mintha létfontosságú lenne, hogy valamilyen szögből megvilágítva úgy tűnjön, a magyar sport még mindig a hagyományainak megfelelően teljesít. Kell is a bizonyíték, hiszen másként nehéz megindokolni, hogy mi végre a számolatlanul elköltött közvagyon, a kiemelt sportágakban éves szinten eltűnő tíz-húsz milliárdok, az egyre-másra épülő vadonatúj sportlétesítmények, a taopénzek.

 

A teljes cikk a Presztízs Sport 5/4-es számában olvasható.

Még nincs értékelve
Archívum