Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Úton

avagy a komáromi „BMW” története
Kovács
|
archív
|
2017.10.17.
|
Álmos szemmel nézem a képernyőt, ébredés után véletlenül kapcsoltam a bulvárcsatorna reggeli műsorára. Ismerős hang, ismerős mosoly. Szőnyi Feri, a magyar ultratriatlon sokszorosan megkoronázott királya magyarázza az értetlen kérdezőknek, hogy mi abban a jó, ha valaki teljesít egy körülbelül 500 kilométeres futóversenyt a Himalájában, és miért nem őrültség ennyit úszni, bringázni, futni. A műsorvezetők – ahogyan azt egy ilyen reggeli műsorban illik – kötik az ebet a karóhoz, azaz a vendégük valószínűleg ufó, és különben is, ezt még a földönkívüliek sem képesek végrehajtani. Feri csak mosolyog, rutinosan próbálja irányítani a beszélgetést, ha már ezért a 10 percért feljött Komáromból, legalább egy-két értelmes mondat jusson a korán kelőknek. Teszi ezt megdöbbentő nyugalommal, higgadtan, mint aki egész életében ezt csinálta. Pedig nem. Alig tíz éve talált rá a triatlonra.

 

[token global site-name]Elképesztő az a kitartás és nyugalom, amivel szemléled magad körül a világot. Ahogy mosolyogsz minden buta kérdésen, ahogyan kezeled, amiért csodabogárnak tartanak, mert olyan dologra vagy képes, amilyenre csak kevesen. Persze lehet, hogy már megszoktad, hiszen az elmúlt tíz éved arról szólt, hogy mindenki elcsodálkozik a teljesítményeden.
 
Pedig valóban nincs benne csoda. Ahogy mondtad: vannak páran, igaz, kevesen, akik szintén képesek erre. Csak el kell hinnünk, hogy meg tudjuk csinálni, és persze rengeteget kell készülnünk rá. 
 
Rengeteget? Mondod ezt 53 évesen, alig tíz évvel azután, hogy megtanultál úszni, elkezdtél kerékpározni, triatlonozni. Mi ez, ha nem villámkarrier?
 
Az igaz, hogy csak tíz éve kezdtem versenyezni és a versenyekre edzeni, de vidéki gyerekként mindig is az erős fizikumú srácok közé tartoztam. Ez családi örökség. Apám még nálamnál is sokkal erősebb volt. Egész életében fizikai munkát végzett. A család történetében sem én vagyok az első, aki extrém próbatételt teljesít: a nagyapám egyszer, hogy meglátogassa a Gyulára költözött húgát, pénz híján biciklire pattant, és egy nap alatt letekert Ácsról Gyulára. Igaz, nem igaz, de ez még autóval is fárasztó, jó négyórás út. 
 
Tényleg, bringával is meg lehet csinálni?
 
Kipróbáltam, meg lehet, sőt én a fejembe vettem, hogy vissza is jövök. 2001-ben pár barátommal nekivágtunk, hogy teljesítsük a nagyapai távot. Komárom–Fehérvár–Szekszárd–Baja–Szeged–Békéscsaba útvonalon érkeztünk Gyulára, és mivel még világosban leértünk, ezért én elindultam visszafelé. Olyan jól ment a bringa, hogy több mint 100 kilométerrel megdöntöttem a 24 órás kerékpáros magyar csúcsot. Összesen 691 kilométert tettem a biciklibe.
 
Lassan kiderül, hogy te már sportoló voltál, mielőtt sportolni kezdtél volna.
 
Ezt soha nem is tagadtam, hiszen életem első maratonját egy hét felkészüléssel a hátam mögött futottam le. A családdal sétáltunk Budapesten, láttam az óriásplakátot: „Lezárjuk miattad a várost, fusd körbe Budapestet!”. Rögtön megtetszett a gondolat, hogy futva is megnézzem a fővárost. Egy hetem volt, hogy felkészüljek. Hétfőn reggel kimentem és futottam 3-4 kilométert, de szúrt az oldalam, nem tudtam többet. Kicsit megijedtem, hogyan lesz ebből 42, ezért kimentem délután is, másnap 7-8 kilométert futottam, péntekre ment már a tizenöt is. A hétvégén pedig teljesítettem a maratoni távot, 4 óra pár perc alatt célba értem. 
 
Ezen felbuzdulva kezdtél rendszeresen futni? 
 
Nem, sőt ezután egy picit meg is híztam. Volt egy barátnőm, aki fent lakott a negyedik emeleten, néhanapján felrohantam hozzá, és mivel mindig időhiányban szenvedtem, ezért már az ajtó előtt lerúgtam a cipőmet. Egyszer hatalmas oxigénhiánnyal felértem az emeletre, gyorsan becsöngettem, és hogy időt nyerjek, már le is hajoltam kikötni a cipőmet. Amikor felnéztem, ott vigyorgott az alsó szomszéd. Olyan megterhelés volt megmászni azt a pár lépcsőt, hogy még az emeletet is elszámoltam. Akkor döntöttem: ez tarthatatlan állapot, nem mehet így tovább, sürgősen le kell fogynom. Volt egy barátom, aki szintén hasonló problémákkal küzdött. A közösségben végzett edzés duplán hatékony, és vele vágtam neki a futásnak. Először csak itt, a focipályán köröztünk, a négyszázason; tetszett, és szép lassan növeltük az adagot. Semmi extra, hetente négy-öt alkalommal futottam, de 15 kilométer volt a leghosszabb edzőtáv. Aztán a neten böngészve rátaláltam egy csákvári 12 órás futóversenyre. Kíváncsi voltam, mennyit tudok lefutni ennyi idő alatt. Engem az idő inspirált, nem pedig szorított. Elmentem a versenyre, bementem a boltba, vettem kenyeret, parizert, kólát és eperlevet. Reggel hétkor elrajtoltunk, és szép komótosan futottam délig. Akkor megálltam, ettem egy szendvicset, ittam egy kis kólát, és futottam tovább. Estére összejött 124 kilométer. Szép lassan kezdtem összepakolni, ám jöttek a szervezők, hogy siessek, mert mindjárt eredményhirdetés, és én lettem a második. Nem hittem a fülemnek. Micsoda? Én lettem az országban a második legjobb, én futottam a második legtöbb kilométert? Kiss Laci barátom, aki sokkal profibb volt nálam, nekilátott a felkészítésemnek. Ekkortól kezdtem el szisztematikusan készülni, és nekifogtam, hogy megtanuljak edzeni. Edzéselmélet, tematika, szintes futás, anatómia, frissítés, pulzustartomány, iramfutás… minden új volt számomra.
 
A teljes cikk a Presztízs Sport 5/10-es számában olvasható.
Még nincs értékelve
Archívum