„Összehasonlítva a két futást és a felkészülést, kész csoda, hogy tavaly sikerült végigmennem a pályán, igaz, akkor szenvedtem is nagyon – mondta a mindössze öt százalék körüli látásmaradvánnyal élő fantasztikus sportember. – Egy évvel ezelőtt már a táv elején megsérült a lábam, rengeteget szenvedtem, az motivált, hogy nem okozhatok csalódást azoknak, akik hittek és bíztak bennem. Amikor végre beértem a célba, leültem, és képtelen voltam felállni, úgy kellett beemelni az autóba. Eldöntöttem, hogy muszáj még egyszer teljesítenem a távot, mert tudtam, hogy lehet ezt sokkal jobban, okosabban is.”

A teljes cikk a Presztízs Sport 2/8-as számában olvasható.