Hajnalokig elemeztük riportjainkat Kovácsi Lászlóval, első mestertanárunkkal, majd később, 1991 nyarán bekerültünk az MTV legnagyobb presztízsű sportműsorába, a TeleSportba (itt érezhető néhány finom reklám).
Gyulai István volt az első főnökünk, majd Vitray Tamás alatt lettünk „válogatottak”, és egyre jobban éreztük a Szabadság terét! Néhány riporterlegenda még vissza is köszönt! Várhegyi Feri scriptelőből (amiről akkor csak néhányan tudtuk, hogy mit jelent, de legalább úgy csináltunk, hogy tudjuk: az a sportanyagok időkódjának feltüntetését jelentette gyakorlatilag másodpercnyi pontossággal) az ország egyik legjobb technikaisport-kommentátora lett. Kiss Kinga (a szőke lány, aki nem a Kárpátiéké) már akkor három nyelven sztárinterjúkat készített, de sosem akart sztár lenni, mégis közel két évtizedet eltöltött a magyar sporttelevíziózásban. Suba Kata, aki egyedüliként még ma is a TeleSport szerkesztője, immár lassan 25(!) éve, pedig alig múlt harminc…Hajdú Pistából – Hajdú B. István néven – Magyarország legjobb sportriportere lett, míg Faragó Richard neve is ragyogóan hangzik a médiában, majdnem annyira, mint édesapja, Faragó „Judy” István hajdani gitárszólói. Lassan mindenki megtanulja, hogy a keresztnevében nincsen á betű!
És igen, a képen ott vagyok én is, aki a Presztízs Sport főmunkatársának olimpiai aranyérmét közvetíthettem Atlantából (megfejtés a 22. oldalon).
Amikor az akkori Népszabadság sportrovatvezetője egy kiadósat rúgott a Hajdú–Faragó ifjú, akkor még kezdő párosba, főnökünk, Vitray Tamás „Legénykék” című válaszcikkében Akelaként védte meg az akkor még Mókus örsnek nevezett csapat reményteljes tagjait. Azóta gyakran idézzük a Dzsungel könyve egyik mondatát: „Egy vérből valók vagyunk.”
Ennek a mondatnak a jegyében köszöntöttük fel egykori főnökünket 80. születésnapja alkalmából régi sikereink színhelyén, a mára elhagyott Szabadság téri székház lépcsőjén.
Fejünkben pedig Karinthy mondata is járhatott volna (persze nem járt, csak végszónak kiváló): „Egy szószéket a sok közül kibérlek, /Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek”