Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Sport Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Sport Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Sport Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Csók a csóknakházban

Ficsku Pál
|
archív
|
2014.02.23.
|
Még száz méter volt hátra az első csókig. A fiú legalább egy bójasorral vezetett, lehetetlen volt elvenni tőle a győzelmet. Lehetetlen volt elvenni a csókot tőle. A csóknak pedig a győzelem volt az ára.

 

[token global site-name]

A férfi áthaladt a hídon, aztán lefordult a főútról a bekötő útra, ami a tóhoz vezetett. Nem ismert rá a környékre. Legalább húsz éve nem járt erre. Nem érzett bűntudatot emiatt, rokonai már nem éltek itt, cégének ügyeit meg az üzletkötők intézték. Amiatt inkább érzett valami zavarfélét, hogy, bár sokszor tervezte, soha nem látogatott ki a tóra. Pedig hallotta, hogy sorvadnak a valaha szép csónakházak, szűnnek meg az egyesületek. Félt a látványtól.
    Túl nagy baj nem lehet, gondolta, amint nézett ki az autóból. A valaha volt kolónia helyén most benzinkút volt, meg autókereskedés, az út másik oldalán szántóföld helyett áruházak és bemutatótermek sorakoztak. Lassan haladt. A rögös bekötőút helyett friss aszfaltút, a romos, orosz, katonai temető helyén emlékoszlop és hatalmas bútorlerakat. Elnevette magát. Annak idején itt, az ódon sírkövek és óriási fák között fogócskáztak, amíg vártak a buszra, ami a városba vitte őket. Arra gondolt most, milyen lehet franciaágyak és kétajtós szekrények között bújócskázni.
    Néhány hete kapta a levelet dr. Kiss Katalin alapítványi elnöktől, a kajak-kenu verseny díszelnöki tisztségének betöltésére. Nem tudta, hogyan találták meg, és azt se tudta, ez a dr. Kiss Katalin az a Kisskati-e? De sejtette.
    Néhány év kellett hozzá, amíg rájött, hogy a Jóisten jobban szereti a kenusokat, mint a kajakos fiúkat. A kenusok ugyanis a kajakos lányokkal eveztek együtt, a kajakos fiúk gyorsabbak voltak, ők jóval előttük mentek. És akkor, amikor már feszesedett a fenék, erősen ütöttek át a mellbimbók, és a fiúknak is duzzadt ott elöl, nem mindig a fáradtságtól lihegtek jobban, amikor egymás mellett haladtak. Egy kis játékos pocsolás, és egyből testre tapadtak az ingek, a természetben mutatta meg magát a természet…
    Ők ketten voltak a legjobbak a párjával, Kistubuval, a lányoknál pedig Kisskati és Nagymari. Mindig együtt voltak. A fiúk úgy intézték, hogy edzés után is. Talán a lányok is úgy akarták. Amikor aztán együtt szerepeltek az Ifjúsági Magazin címlapján, senki nem moshatta le róluk, hogy két szerelmes pár, mindig együtt jár.
    Már csak hetvenöt méter volt hátra. Nem látott semmit. Csak a célbólyát maga előtt. Hallotta ahogy a nevét skandálják a parton. Azért is szerette ezt a sportot, mert semmi máshoz nem hasonlítható a versenyek hangulata. Az edzők a parton követik őket kerékpárral, üvöltve, a nézők, többnyire családtagok és barátok szintén biciklivel, vagy futva, és skandálják a nevedet. Arra az ütemre üvöltenek, ahogy te evezel, és úgy növeled a csapást, ahogy ők üvöltenek.
    Már csak ötven méter, aztán már csak a várakozás a csókra, a csónakházban.
    A fiú mindig úgy intézte, hogy edzés után a naplóbeírásnál a lány mögött álljon, egészen közel hozzá, és a válla fölött áthajolva érezze az illatát.
    Ebben a tóban sellők is vannak, mondta egyszer a lánynak. Bolond vagy, nevetett a lány. Kék szemei voltak, az egyik szembogárban egy kis barna pöttyel. Most nevetett a pötty. Miből gondolod, kérdezte. Sellő illata volt a hajadnak ma. Meg tegnap is. Meg tegnapelőtt is. Régóta.
    A tóparton feküdtek.
    Nézték az eget.
    A fiú megfogta a lány kezét. Először, amióta ismerték egymást. Véletlen érintések voltak már, de ilyen még nem. Felkönyökölt, közeledett a lány ajkához, de a lány finoman eltolta. Még ne. Kedvesem. Majd ha megnyered a versenyt. Majd akkor. A csónakházban. De hát tudod, hogy megnyerem, mondta a fiú. Tudom, nevetett a lány. Akkor ez nem szerelem, ez zsarolás. Nem zsarolás, incselkedett a lány, a lovagokat is próba elé állították. Ezen nincs mit vitázni, ismerte el a fiú. De az még három nap, eszmélt fel. Három nap, drágám, kacagott a lány, felszökkent, beugrott a tóba. A fiú nézte, ahogy a lány alakja eltűnik, akárha egy sellő.
    Régen láttalak doktor Kisskati, mondta a férfi. Szép vagy. Én is régen láttalak, mondta a nő. Te is szép vagy. Megölelték egymást.
    Itt minden ugyanolyan, mint régen, mondta a férfi. A bútorokat kicseréltük azért, meg lett egy konditerem is, mondta a nő. Ennyire futotta. A létra megvan még? Meg. A málló vakolatú öltözőépület mögé mentek, ott állt a létra, a férfi valaha volt kedvenc kínzószere. Két vaslétra összehegesztve. Hat méter magasan értek össze. Függeszkedve kellett felkapaszkodni, megfordulni, aztán ollé a semmibe.
    A férfi levette a zakóját. Nekilendült, felfüggeszkedett a létra tetejére. Megfordult. Ott volt alatta a tó, ott fodrozódott, egészen a szemhatárig. Fújta a szellő az arcát, nézte a tavat, megannyi színes kajak és kenu lepte el. Most érezte meg, mi az, ami hiányzott neki évekig.
    Még száz méter volt hátra az első csókig.
    A fiú legalább egy bójasorral vezetett, lehetetlen volt elvenni tőle a győzelmet.
    Lehetetlen volt elvenni a csókot tőle.
    A csóknak pedig a győzelem volt az ára.
    A győzelem, amiért az érmet a Bajnok fogja átadni, akinek kifakult fényképe ott függött a társalgó falán.
    Lenne még egy kérésem, mondta a férfi. Vége volt már a versenynek, a gyerekek pakolták a hajószállító állványokra a hajókat. Megmutatnád a csóknak házát? A nő elmosolyodott. Erre várt. Kézen fogta a férfit, besétáltak a tároló végébe. Hosszú csókban forrtak össze.
    Nem sejtették, hogy a hajók mögül két elbújt, ölelkező szempár lesi őket.
    Nem érzett lelkiismeret furdalást a férfi. Áthajtott a hídon. Tudta, hogy nem utoljára. Végül is nem a feleségét csalta meg. Csak a sportágát. Fújta a haját a szél a nyitott kabrióban. A fiú jutott eszébe, aki több mint egy bójasorral verte a többieket. Valahogy magára emlékeztette.
    Másnap kiállította a csekket az alapítvány számlájára.
    A megjegyzés rovatba ezt írta.
    Égigérő létrára.

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 értékelés alapján)
Archívum